Frankfurtban nagyon korán kellett kelnünk, hogy rendben odaérjünk Berlinbe, ezért már reggel 6kor ébren voltunk, jött értünk a 30 éves öreg csajszi, majd átmentünk hozzá reggelizni. Hát elég furcsa körülmények voltak, tény ami tény, néhány lejárt dolog, csupa kosz minden. Mondjuk ha éhes vagy, az ilyen dolgok nem nagyon érdekelnek. A két német semmit nem evett inkább. Volt egy baromi aranyos kutya, azzal játszottunk egy picit. Majd indulás. Természetesen a buszban tovább alvás. Berlin egy olyan négy öt óra volt, de mivel a fuvósaink hivatalosak voltak a Tony Montanas nevű psycho-rockabilly zenekar studiózására egy kis vendégszereplésre, igy sietnünk kellett. Hamar is odaértünk a megbeszélt cimre, kb egy örmező szerü lepukkant lakótelepre. Hát igen, ez már nem nyugatnémetország, itt is nyomot hagytak az oroszok.

Egy pár telefon után ki is derült, hogy teljesen rossz helyen vagyunk, a studió még egy 30 kilóméter. Nagyon örültünk. Indulás tovább, majd viszonylag hamar megérkezés egy gyártelepre, ahol lent a pincében volt egy nagyon lepukkant próbaterem. Mármint kivülről. Belül olyan gitárcuccok, amikért életem végéig sporolhatnék, olyan fenderek, gibson gitárok amikre csak csorgattam a nyálam. Jojó el is kezde felfujni a részeket, a nagyon barátságos német srácoknak. Mi meg úgy döntöttünk, hogy kimegyünk lecsekkoljuk Stausburgot (vagy valami ilyen neve volt), szép kis csendes város egy hatalmas tóval ak közepén, a belváros teljesen olyan mint szentendre, csak a szentendrei baromarcok nélkül :-) Gyorsan bementünk az első dönereshez amit megláttunk és vettünk falafel szendvicseket. Német viszonylatban rémes volt!

Szépen rendben ebédeltünk a tó parton és megbeszéltük, hogy a hattyú egy gonosz állat, majd csörög a telefon, hogy indulnunk kell Berlinbe, Jojó meg Pityesz még studiózik, majd utánnunk jönnek. Felix értünk jött a busszal és indulás Berlinbe. Kb 40perces út volt. Megérkeztünk az egyik legdurvább helyre életembe. A berlini Köpi a világ egyik, ha talán nem a leghiresebb foglaltháza, tele nagyon nagyon durva fazonokkal. Elsőre egy lepusztult hatalmas háznak tünik, de ha eltünödik az ember, akkor láthatja, hogy itt az önmegvalósitás és a müvészet ölt formát. Minden apró ponton festmények, szobrok, alkotások. Fantasztikus, napokat el lehetne itt tölteni, úgy hogy csak nézed, hogy milyen alkotások vannak. Nekünk csak pár óránk volt rá. A ház elött egy nagy asztalre kipakolva vegan torták, kávé, szójatej, és egy persely. A bevándorloknak gyüjtenek, valamint egy a házban lakó kutyus mütétjére. Senki nem lop semmit, senki nem csomagol még egy szeletet az útra, és mindenki belead, gyüllik a pénz. Nagyon más világ ez.

Az emberek mind mind talpig feketébe, persze egy átlag ember számára a punk igénytelen saját hányásában fetrengő tapló, ám ezek a srácok tuti hogy sokkal többet töltenek a tükör előtt mint a plázacicák. Igényesen szakadtra megcsinálva a vadi új cuccok is, a haj pöpecre belőve.

Be kell gyorsan pakolni a koncertterembe, Valószinüleg ez valami szinházterem vagy bálterem, esetleg mozi lehetett a foglalás előtt, most nagyon szépen meg van csinálva az egész, nagy szinpad, viszonylag profi hangositás. Bepakolunk, gyorsan kirakjuk a disztrót is, hátha, és felfedezzük belülről is a Köpit. A legbetegebb dolog elöször, a WC. Nincs férfi és Női, itt egy van, nincs megkülönböztetés a nemek között. A piszoárba mondjuk nem tudom hogy pisil egy lány, ezt legközelebb tuti kilesem. A piszoár amúgy is egy bádogból eszkábált valami, tetszik. A másik dolog amin percekig gondolkodok hogy a klub bár része a WC-ből nyillik.. értitek? A wc-ből, bemész pisilni, és ott van balra a kocsma ajtaja. Gyorsan lehet újratölteni.

Közben elkezdjük a beállást, és várunk. Megjönnek a többiek is, disztrozunk, és figyelünk. Gyülnek az emberek. Egy anarchista kongresszus záróakkordja vagyunk mi, igy a világ minden részéről vannak punkok és squatterek. Persze mi pofázunk sokat ahogy szoktunk. Majd ránkszólnak. Éppen valami pornóról beszélünk. Azt itt nem lehet. A pornó nem politikailag korrekt. Kizsákmányolják a nőket. Rendben. Csendesebben beszélünk. Majd mikor a "kurva" szó hallattán is letolást kapunk, hogy milyenek vagyunk, betellik a pohár. Hangos "fuck what you can" ordibálásba kezdünk (bazd meg amit csak tudsz).. lehet nem térhetünk ide se vissza :-) Hát igen, nem igazán vagyunk politikailag korrektek. Nem is baj. 

Találkozunk egy régi barátunkkal a Nesze zenekar régi basserossával S. Ákos-sal, aki szereti a rendőrőket. Sztorizgatunk, beszélgetünk. Közben kész a kaja. Leves. Vizszinű átlátszó, valami úszik benne. Nem vagyok egy finnyás gyerek, megkostolom.. Nincs ize semmi, még vizize sem.. kifözték belőle!

Kezd az első zenekar, valami indie cucc.. egy gitár egy dob, én meg menekülök. Hálisten legalább hamar vége. A közönség közben 3-400 emberre duzzad, alig lehet mozogni.

Jön a következő, egy vegan politikai hip hop duó egy dj-vel kiegészülve. A nevükre nem emlékszem, a közönség megörül. Rájuk jött mindeki. Punk, crusty, hiphop arcok egymásba kapaszkodva örjöngenek. Németül van. És hiphop. Szenvedünk.

Majd jövünk mi, a terem kiürül és félünk, hogy alig lesz ember. De mire elkezdjük az első számot, már megint tele, és mindeki táncol bulizik. A szinpad is viszonylag jól szól, nincs panaszra ok. Végigjátszuk a müsort, visszataps. Még egy szám. Majd lemegyünk. Szokásos bandázás, görög szervezők megkeresnek. Majd kipakolás. Kimmel találkozik egy hatalmas patkánnyal, ami annyira lesokkolja, hogy még órákig a hatása alatt van. Mivel Steffen becsajozott és még a szállásadónk (Rolando Random bassgitárosa, egy 50 év körüli skinhead) is velünk jön, igy 11 ember zsufolodik be a kisbuszba. Izgalmas. Szurkolunk, hogy rendör ne jöjjön. Steffen csaja egyébként baromi idegesitő, igazi hápogos idióta hangja van, és fogával nyitotta ki a sört. Igazi hölgy.

A szállás egy lepukkant régi orosz katonai ház lehet. Természetesen lift nincs, és irány a legfelső emelet. A fele rész a lakásba, a fele a tetőtéri buli részbe megy. Mivel én még beteg voltam, ezért kértem, hogy hadd aludjak melegben és ágyikóban aznap. Természetesen egy rendes zenekarban zenélek, igy aludhattam a tetőtérben fagyoskodva egy matracon.

A lakás egyébként nagyon nagyon brutál volt, igazi 60-as évek, csak felhalmozták 40 évnyi koszt is. Tényleg minimál. A szovjetunios időkből megmaradt feliratok, térképek, mind ott a falakon, képzelhetitek, hogy hányszor volt akkor kifestve. A fürdőszobán hökölök meg a legjobban. középen kád, emelvényen a wc, semmi berendezés, persze papirt sem találok. Nem öszinte ilyenkor a mosolyom.

Nem igazán értem, hogy hogy lehet igy élni, főleg berlin közepén, de hallgatva a házigazdánkat rájövök, hogy neki egyáltalán nem ez a fontos. Ott a lakása ami lehet hogy régies, lepukkant, és minimál, de a tetőtérben ott van egy akár konccertteremként is üzemelő kis dühöngő csocsóval, billiárddal, fliperrekkel, melette a saját kis tetoválószalonja, igy igazából mindene megvan ami kellhet.

Elég hamar elaludtunk, sok volt arra a napra. És kivételesen Kimmel nem is horkolt! Annyira..

Nos.. Baselből összeszedelözködtünk gyorsan, mert Felix el akart menni egy Carhart outletbe vásárolni magának. Bementünk, Felix mint egy kisgyerek rohangált körbe körbe, hogy milyen olcsó. Najó, azért el kell ismerni, hogy Felix és a lelkesedés, még köszönöviszonyba sincsennek egymással. Szóval az árak az outletben is messze drágábbak voltak mint itthon. Felix azért boldog volt, el is költötte egy magyar munkás bérét az üzletben. Mi hamar meguntuk, és Steffennel és Kimmellel átmentünk a nem messze lévő abc-be, energiaitalt és persze sört szerezni. Közben persze a csajok seggét csekkoltuk végig. Szeretem a tavaszt.

Visszaindultunk, addigra mindenki végzett, Pityesz eltünt, valami telefirkált deszkásmagazinnal tért vissza pár perc múlva. Ezért megérte. Majd indultunk tovább Frankfurba, amit a többiek csak úgy emlegettek hogy a bankok városa. Persze megmagyaráztam neki, hogy ez nekünk jó, mert be tudjuk váltani a Svájci frankunkat, Frankfurba.. értitek.. Svájci FRANK furt.. már akkor sem volt vicces..

A klub egy hátsó udvarban volt egy nagy park melett, ahol egy 40 év körüli hölgy fogadott minket. A hely maga egy kismérető teázó vagy kávézó volt, hatalmas magas szinpaddal. Kaptunk azonnal finom kaját. Fött tojást, ecetes pácolt sajtot, kapros tejfölös szószt, és friss fött kruplit. Azt mondták helyi jellegzetesség, és muszáj ennünk. Mi meg persze magyarok vagyuk, amit ingyen elvehetünk megehetünk, azt nem nagyon kell kinágatni. A baseli kaja kivétel.. Jól bevacsiztunk kb pukkadásig. Majd végre kiprobálhattam a Club Mate-t. Dantól (aki nem ismeri, az magára vessen) csupa jót halottam róla. És tényleg nagyon rettenetes ize van, viszont a Mate tea kivonat és a koffein ami benne van, tényleg felébreszt. Új kedvenc. A többiek kaptak helyi specialitást valami almabor formájában. A ficsurról itélve ami a fejükön volt, nagyon izlett nekik. Azt mondták finom lenne, ha nem lenne rohadt az utóize. Én ilyenkor mindig jót mosolygok. Persze voltak akik lenyomták a zenekarból, miért ne? Hat! Kaja után kaptunk finom szerencsesütiket, ahol megtudtam hogy gazdag leszek, a Kimmel meg megtalálja a csendes utját, amit nagyon várunk, mert horkol, nem kicsit.

Ezekután gyorsan megcsináltuk a soundchecket, ami nem is volt olyan gyors, mert a mixer srác, eléggé be volt lassulva, csak nézett maga elé, ekkor gondoltam átveszem az irányitást, és inkább én mondom hogy mit nézzünk meg, mikor.

Aztán vártunk. Jöttek az emberek, elég sokan, de fiatalok nem nagyon. Eléggé meg voltunk rémülve, hogy úristen, miért egy nyugdijas klubba szerveznek minket. De engem vigasztalt a Club Mate, a többieket meg a különbőző sörök.

Aztán f11 fele, csak elkezdtek érkezni fiatalok is, igy 11kor már egész normális közönségnek játszhattunk, táncikáltak, bulizgattak, kedvesek voltak, mi is egész jók voltunk, kevés hiba, sok lelkesedés, tánci. A végén még Jojó is kitett magáért, az utolsó számot már a közönség soraiból játszották a Pityesszel. Visszataps, az új számot a punk rockot játszottuk. Majd lementünk bandázni.

Egy kicsit még hülyitettük az embereket, majd összepakoltunk. Persze Jojó nem, ö sztár, ö beszélgetett a "pórnéppel". Indulás a szállásra. Fele itt fele ott. Mint kiderült a 40-50 éves nő, kb 4-5 évvel volt idősebb nálam. Amúgy 10-en ültünk a kisbuszban, és mivel okosak vagyunk, én és Kimmel ketten hátul, középen öten, elöl hárman. Nem tehetnek róla a srácok, a matek fakt kimaradt nekik.

Szóval hamar megérkezrtünk a szállásra, Én Kimmel, meg a két német és Anna mentünk egy olyan házba ahol kilenc nő lakott, még a többiek az "öreg" nő szállására. Ha azt hiszitek, hogy ahol kilenc nő lakik, az tuti hogy kupleráj (én reméltem) akkor tévedtek, ez egy sima házikó volt, ahol még ilyen rendmánia se volt, tiszta ciki. Persze nem volt elég ágy, mert Felix mellé nem volt kedvem bebujni az ágyba, igy maradt a föld, ami nagyon jót tett a megfázásomnak, arra keltem, hogy vacogok. Na mindegy, gyorsan letussoltunk, és mentünk aludni.

Nahát, nahát..  Hamar fel kellett kelnünk, mert indultunk svájcba. Egy kb 4 órás út állt elöttünk. Steffen és Felix felváltva vezettek. A határ elött azért Felix átvette a vezetést, mert Steffen mondta, hogy gond lehet a büntetett előélete miatt :) A határhoz érve rájöttünk, hogy nem a legjobb ötlet, hogy probálunk alkudozni a határörökkel és az autópályamatrica árusokkal, arról, hogy hadd mehessünk már 10 kilométert ingyen a 30euró helyett, igy természetesen vissza is forditottak. Viszont elárulták kedvesen, hogy az autópályáról letérve a városon keresztül is átjuthatunk Svájcba. Ingyen. Köszi!

Baselbe beérve, és természtesen átérve a határon, elég hamar megtaláltuk a GPS segitségével a klubot. Nagyon kafa. Egy foglalt ház a gyártelepek között. Szépen kifestve, viszonylag rendben.  Kivülröl. Beérve már közel sem ennyire pozitiv a dolog, beton, kosz, minimál butorok. Ez a nemzet europa leggazdagabb országa, és nagyon durva, hogy mi volt a squatban. Egy indiai srác nyitott ajtót, ö ott élt, fura fazon volt nagyon. Gyorsan bepakoltunk, majd ugy döntöttünk, hogy megnézzük a várost. Kb egy 15 percre lévő parkig jutottunk. Margitsziget szorozva kettövel. Gyönyörü volt, mindenhol emberek, rengeteg náció. A város leginkább egy angol kisváros és egy német kisváros keveréke, nagyon barátságos, és meleg, és természetesen rettentő szép. Kis cseréptetőtős sorházak, és mindenhol növények, karban tartva. A legdurvább dolog amin meghököltem, hogy volt egy kis kirakat csinálva az egyik ház kertjében, és husvéti dekoráció kirakva. Ilyen otthon elképzelhetetlen, már másnapra szét lenne rúgva, vagy lopva.

Jojo persze szokásos modon lemaradt tölünk, ennek hála a rendörök egyböl kiszurták és igazoltatták.

Közben vissza kellett mennünk soundcheckre. Elég hamar megcsináltuk a kb simons méretü helyen a dolgokat, majd mehettünk enni. A turné legidegesitőbb kérdése addig a "kutya mi lesz a kaja volt" .. egészen Baselig. Felmentünk.. Tészta, leginkább ilyen fözött piritott.. magyarul rágos.. saláta... ecetes.. finom.. és valami.. talán szósz.. volt benne paradicsom, nyers krumpli (ez szerintem nem szándékos) meg valami csipős.. mikor kérdeztem a helyieket, hogy ugyanmár mi ez.. azt a választ kaptam hogy "gulyás".. anyád.. az a gulyás, de hogy ez az ehetetlen szar nem az volt, az ziher. Kimmelnek azért izlett, én sem értem. Néha nem teljesen százas :-) Szóval ezután mindenki azt kérdezte, hogy "kutya, mi volt a kaja?"

Kb senki nem birta megenni, az én adagom egy diszkrét mozdulattal a szemetesben végezte, azért nem voltam én ilyen rossz gyerek, hogy ilyet kelljen ennem. A backstageben persze volt nekünk kaja, a legolcsobb csomag ropi, egy üven narancslé, és egy szénsavas narancslé. Fura. Pár kilométerrel németorszában teljesen más a hozzáállás. Természetesen nem az, hogy keveslem, csak fura, hogy pár kilométer itt is ennyit számit. Magyarországon sokszor ennyit sem kapnak a zenekarok, azért a KA!Booking ezen probál változtatni :-)

Közben megérkezett az előzenekarunk, szemtelenül fiatal srácokból álló, helyi erő akik a the Dons névre hallgatnak. Leginkább ilyen alter-ska-t nyomtak, a közben kb 50 före duzzadt helyi közönségben. Aranyosak voltak, de nem az én zeném. Aztán jöttünk mi, a közönség hálisten maradt, és eljátszottuk a müsörunk nagy részét. A vége felé éreztem, hogy lázas vagyok, ideje menni, igy nem is huztuk halasztottuk.

A koncert után a szoksásos pacsizás, spanolás a helyiekkel, itt megismertünk egy magyar srácot, aki csak ránk jött (mindig ezt mondják) és kiderült hogy Györből származik de kis kora óta ausztriában él, és nem rég svájcba költözött a barátnője miatt, de ismeri a Watch my Bag-éket. Jó fej, volt, bár a hasis erősen korlátozta a végére a kommunikációs képességeit :) Itt mindeki azt szivott, boldog boldogtalan. És mikor jeleztük, hogy mi köszönjük nem élünk vele, eléggé meglepettek voltak.

Összepakoltunk gyorsan, majd felmentünk a szállásunkra ami négy egymás mellé tolt emeleteságyból állt, szóval kb ugy aludtunk mint a heringek, de legalább a helyhez képeset viszonylag tiszta volt. Két német utazó is aludt a szobánkban a földön, akik szerintem egy örök életre megutálták a magyarokat, mert hát persze mi halkak nem tudunk lenni. Mire beértünk a busztól a szobáig, Kimmel elvesztette a párnáját, és valaki lenyulta a hálózsákját, persze sik ideges lett, és nem volt hajlandó levenni a hátizsákját és a cipőjét. Nehogy valami csoró svájci, azt is ellopja. Persze reggelre mindene meglett. :)

Kasselben elég korán felkeltünk, 10 óra környékén. Én teljesen átáztattam az összes ágynemümet, de jobban is éreztem magam. Mire felkeltem, már Felix megjelent egy nagy halom gyógyszerrel, amit nem fizettem ki annyira öszinte mosollyal, mert több mint 20euróba került. Azért bevettem. Kaptam ultra brutál aspirint, meg valami béna lázcsillapitó tablettát, megtaláltuk a strepsils helyi megfelelőjét, valami dupla d betüs dolog, de izre ugyanaz. Meg nagyon finom c-vitaminos tablettát, és képzeljétek, itt minden betegnek jár papirzsepi is, jól jött. Indulás, a buszban megprobáltam még aludni, és kurálni magam. Lenyomtam egy hatalmas adag c-vitamin bombát. Megérkeztünk második otthonunkba sg-be. Az út során, Ádám megint teljesen berugott, de eszméletlenül, valami pálinka-kávé keveréktől. Mivel volt egy kis dolgunk würzburgba, megálltunk. Itt már Ádám kint hempergett az úttesten és kötözködött a feléje közeledő rendörautóval. Ezért inkább siettünk, és gyorsan elintéztük amit kellett. Gyorsan indultunk is tovább Sg-be, ahol gyorsan bepakoltunk a klubba, és megcsináltuk a soundchecket. Hát nem úgy sikerült ahogy kellett volna, minden számunk kicsit gyorsabb lett, és hangosabb, hála egy részeg dobosnak :-)

Délután mászkáltunk még egy kört a városban, kimentük enni egy dönert, majd sietés vissza a klubba, ahol gyorsan letussoltunk, és már kezdödött is a koncert. Ádám kb 1óra alvás után teljesen összeszedte magát. Megjelent sok régi ismerös, és egy nagyon jó hangulatú koncertet nyomtunk, kb 100-150 embernek, ott voltak Felix szülei is, még nekik is tetszett, pedig ök jazzrajongó hippik :) A hangom egész jól birta, az utolsó pár számban ment el, de itt már amúgy is szoltak, hogy hagyjuk abba, mert jön utánunk az ir zenekar a Wakes. Nem is volt baj, a csucson jó abbahagyni.

Jött a Wakes. retteneters volt. Én komolyan nem értem, hogy ez az ir folk punk vonal miért fut annyira.. alapból a fuvolát én kitiltanám az összes koncertteremből. Játszottak vagy másfél órát, a végén meg persze egy dal a St. Pauli huligánoknak.Itt már morcos voltam meg beteg. Miért kell minden punknak szeretnie ezt a hamburgi focicsapatot, és amúgy is egy ir zenekar miért ir róluk dalt. Az rendben van hogy Celtic-St. Pauli kapcsolat van a szurkolok között. Pl mi is szeretjük a bohemians-t de soha nem irnánk egy dalt csak azért hogy befussunk csehországban. Rémes. És a dal volt vagy 10perc. Beleszötték a cámon cámon antifa huligán szövegű los fastidios dalt. Én meg csak azt vártam, hogy hadd menjek aludni végre. Hálisten össze sem kellett pakolnunk, mert a klubban ott hagyhattunk a dolgainkat, megismertünk még párás helyes helyi lányt, majd indultunk a szállásra aludni, végre. Bevettem az esti gyógyszer adagom, majd a szokásos Kimmel horkolásra szépen elaludtunk.

Szóval, ott tartottunk, hogy lefeküdtünk Felixéknél, és aludtunk mint a bunda, egész reggelig, amikor is összeszedtük magunkat, letussoltunk, és elindultunk Kasselba. Itt már éreztem, hogy gond lesz, mert nagyon rosszul éreztem magam, sikerült megfázni, és az előző napi füst teljesen kikészitette a torkomat. Megálltunk még egy supermarketben feltölteni kifogyóban lévő készleteinket. Én vettem mentolos cukorkákat hátha segit, Anna meg valami füszert. Értitek a turné elején csomagol haza valamit.. kezdő. Vásárlás után rohanás, és megkértem a srácokat, hogy keressünk egy patikát, hogy vegyünk neocitránt, meg strepsilst. Persze patikát nem találtunk, a fenti gyógyszereket meg amúgy sem igy nevezik itt, szóval esélytelen volt. Megérkeztünk szép lassan Kasselbe, egy elég unalmas út volt, végig autópályán 4-5 óra. A klubbot kis kavargás után megtaláltuk, olyami mint a Music Factory volt pesten, csak 4x akkora, és minden sokkal profibb komolyabb, és a legjobb, hogy volt lift amivel felcipeltük a cuccokat. Gyorsan összehaverkodtunk az Offendersékkel, akik már csak papiron olasz zenekar, mivel berlinbe költöztek, és eredeti tag már csak az énekes. A gitáros spanyol, a szintis és a basseros német, a dobos viszont megint csak olasz. Nagyon jó fej barátkozos srácok voltak. Ahogy felpakoltunk, és minden bent volt, irány a backstage. Bevallom megijedtem. A backstage terem egy kis koncertterem volt, amiért otthon szerintem odaadánk a fél karunkat. Külön pulttal, Külön boxokkal, a kaja és a pia mennyiségéről és minőségéről inkább nem is mondok semmit, nem fájditom senkinek a szivét. Annyi minden volt ott, hogy a 2 zenekear plusz a szervezők a felét sem birták eltüntetni. Pedig hajtottunk rendesen. Ezekután a helyi srácoktól sikeresen megtudtuk, hogy hol van patika, hogy gyógyszert szerezhessünk. Mondták hogy siessünk, mert hatig van nyitva. Hat óra 10 volt. Azért megprobáltuk. Elindultunk, kicsit megijedtük mikor elértük a Kassel vége táblát, de nagyon örültünk magunknak Steffennel amikor az út túloldalán felfedeztük a Kassel kezdete táblát. Nem értem én a németeket, hogy rajzolnak ehhez térképet? A patikánál voltunk kb negyedre, tárva nyitva az ajtó, bent sötét. Bementünk, köszöntün semmi válasz. Majd egy perc múlva rohan ki egy igazi bajor öregember, orditva, hogy mit keresünk mi ott elmúlt hat. Kemények vagyunk, de azért megijedtünk. Tudni kell mikor kell keménynek lenni. A csóka meg utánunk.. aztán az ordibálás után megkérdi, hogy na mi kell. Német vicc. Ök sem értik. Mondtuk hogy valami megfázásra és lázra. Erre felhivta a figyelmünket hogy döntsük el mi kell, vagy menjünk. Az aspirin-t ismertem, annál maradtunk, persze fizetésnél felfele kerekitett.

Visszamentünk a klubba, ahol már megérkezett a jamaikai nagy sztár Susan Cadogan. Nagyon barátságos, aranyos középkorú néni. Megittam gyorsan az aspirinekből párat, hogy hasson, mert jött a beállás. Már a beállás alatt éreztem, hogy nem igazán olyan hangok jönnek ki a torkomból mint én szeretném. Azért rendben lement, az offendersék ott rázták a fejüket. Tetszett nekik.

Azután megjött a vacsi, 10/10-es pizza. Tökéletes volt. A groveres srácok kipakolták a distrojukat. Annyi lemezt és polót együtt még nem nagyon láttam. Mint egy butik. Azért volt egy két finomság, egy polót be is szereztem, a többi dologra eléggé sajnáltam a pénzt.

Az emberek viszont csak nem akartak jönni. Fél 10kor kellett kezdenünk, és kb 20 ember lézengett a terembe. Az easter ska jam-re 3-400 ember szokott elmenni legrosszabb esetben is. Nem teljesen értettük a dolgot.

De az idő sürgetett és kezdenünk kellett. A 3-4 számig minden rendben is ment, a 20 ember a kb Arena kisterem méretü helyen, táncolt bulizott is, majd a torkom feladta a szolgálatot, és olyan sátáni hangok kezdtek kijönni belőle, amit bármelyik metál énekes megirigyelhetne. Szegény közönség elég furán nézett, de mikor bejelentettem, hogy elnézést lázas vagyok és beteg, megértették, és újra táncikáltak, és megprobálták élvezni. Felix meg Steffen persze ott röhögött mint a sakál egy méterre tölem. A koncert lement, a végét kicsit levágtuk, mert teljesen végem volt. A németek kitalálták, hogy az segit rajtam hogy ha sokat iszok, ezért gyorsan meg kellett innom 3liter vizet. Ebből annyi lett jó hogy 3 percenként rohantam wc-re. 

Kezdett az Offenders. Ez a zenekar nagyon jó. Az énekes idióta tánca, meg simán veri ezerrel a Krsa helybenfutását. Zseniális. Röhögögörcs végig. A legnagyobb számukat a hooligan reggea-t természetesen nekünk küldik. Köszi. Persze a közönség száma továbbra sem nő. Kb 25 fizető plusz 20-30 ember crew, személyzet, zenekarok. 

Az offenders marad a szinpadon miután végeznek. Valerio a törpe táncguru gitár fog és jön Susan. My boy lolipoppal kezd, de úgy énekel, hogy a hátunk beleborsozik, libabör. Zseniális. Hihetetlen energia, és ennek a 20 embernek is olyan show-t ad, mintha élete legfontosabb koncertje lenne. Sorra jönnek a slágerek, Lee Perry-k, Desmond Dekker.. Mi meg csak állunk és csodáljuk.

A koncert végén lejön, és kezet fog MINDENKIVEL a közönségből. Azért szerintem kicsit ez megalázó neki. Nem látszik rajta, úgyanolyan barátságos és közvetlen. Kimmelre ráhajt a backstage-ben, ezen később jót röhögünk. 

A hely hamar kiirül, azt a 20 embert nem nehéz kitessékelni. Majd bent marad egy nagyon részeg ember. Ekkor veszem észre, hogy az Ádám az. Gyanús volt, hogy mindig 4 üveg van nála egyszere, hátha az egyik kiürül, de hogy ennyire berugjon. Persze kiderül, hogy az olaszok whiskey-vel kinálták. Pár perc múlva egy fotelben alszik már. 

Mi meg pakolunk, közben a promoter jön, és azt mondja nekünk, hogy minden kaját piát vigyünk el a backstageből, amit csak tudunk, mert a klub nem fizet, és amúgy is köcsögök, nem hirdették meg a bulit. Nem kell kétszer mondania.

Minden sör és kaja a kisbuszban landol. Én viszont olyan rosszul vagyok már, hogy muszáj ágyhoz jutnom, igy kifekszem a buszba, még a többiek bekapakolnak. A szállásunk egy lakás, melynek kulcsait megkaptuk, igy rohanunk is oda. Bemegyünk, majd én kiszurom az első szobát balra, lopok egy pár takarot, fogat mosok és egyből lefekeszem, hogy kiizadjam másnapra a lázam. Kimmel melettem a földön alszik, vagyis rendes tőle de inkább vigyáz rám haha.. mert nem tud aludni annyira fázik. Én is csak rajtam vagy négy öt takaró van. A többiek találnak egy hammondot az egyik szobában, és azt nyomogatják, persze lehalkitani nem lehet, igy "jó" altató zene melett alszunk el. 

Na szóval ott tartottunk, hogy elindultunk franciaországból a leghoszabb utunkra. Mivel valakinek végig ébren kellett maradnia a németekkel, ezt magamra vállaltam, igy a 10 órás utazás nagy részét én töltöttem elől Felix-el, vagy Steffen-nel. Rendesen betankoltak energiaitalokkal, és nyomták is rendesen, hogy hamar átérjünk, ennek hála, a francia trafipax kétszer is villant. Nagyon reméljük, hogy megusszuk. Az uton, hogy ébren tartsam a sófört, átbeszéltünk mindent, például, hogy Oliver Kahn a valaha volt legrondább focista, mégis olyan szeretője van, ami irigylésreméltó, valamint, hogy sajnos a Bayern München lesz a német bajnok. Igy viszonylag hamar oda is értün Schwabisch Gmünd mellé, Felix falujába Iggingenbe. Nagyon szuper házuk van, egy két szintes, a nagypapa által saját kezüleg épitett házikó, a nagypapa festményeivel, és szobraival diszitve. A ház nem egy szinü, kint is minták vannak rá festve. Nagyon pöpec. Itt találkozunk újra Felix szüleivel, és megint olyan reggelit kaptunk a kertben ami után megnyalhattuk a 10 újjunkat. Gyorsan letussolt mindenki, és indultunk is be SG-be, a kedvenc klubbunkba az Esperanzaba, mert este Hip Hop buli volt, és Felix megkért minket, hogy ha tudunk segitsünk már a szervezésben. Sajnos rábolintottuk. Beértünk az esperanzába, ahol még csak pár ember lézengett, igy el is határoztuk, hogy átmegyünk a szemben lévő dönereshez, és beszerezzük a kedvenc vega dönerünk. Jó volt, de most igy, hogy más helyeken is ettünk, és jó pár nappal utánna vagyunk már ennek, egy 10-es skálán, max 4-5 pont körül érhet el. A többiek elhatározták, hogy bemmenek a városba, körbenézni, fotozgatni, kajálni, aztán visszamennek a szállásra aludni. Mi vissza a klubba, ahol ekkor már gyülekeztek a hip hop arcok. Mi jókat röhögtünk, például a fürdököppenyben mászkáló csókán, ám ö rajtunk kivül, senkit nem botránkoztatott meg, úgy látszik csak nálunk kelet europában vagyunk ilyen beszükültek. És sajnos mi is. Közben egyre több ismerössel találkozunk, megjelentek Felix bátyjai is, az idősebb a kedvencünk, egy kukkot nem beszél semilyen nyelven (még a németet sem nagyon hisszük el) viszont tökéletesen elmutogat és makog mindent, a hangutánzó szavakkal. Azt gondoltuk, hogy ez az ö estéje lesz, mert nagy hip hop arc, de nem igy lett.
Aztán elkezdtek érkezni a zenekarok. Én mindig azt hittem, hogy a német hip hop a világ egyik legrosszabb dolga. Nem tévedtem.. komolyan, ezen a nyelven miért kell rappelni? A hideg kiráz. Szóval egy nagyképü német fiatalokból álló csapat kezdte a beállást. Rettenetes volt. Majd jött a már hitelesebben kinéző kongói hip hop csapat. Ezt kicsit furcsáltam igy elsőre. A kongói hip hop-ról még sose halottam. Persze, hogy csalás volt, mert kongói származásu francia fekete srácok voltak. A francia hip hop egy fokkal jobb már mint a német, ám továbbra is pocsék. Aztán olyan történt ami nem nagyon, a szervezőket, a bárpult dolgozoit és mindenkit kizavartak a teremből, hogy ne halljuk lássuk a beállást! Ezt még most se értem miért.. Pár órával később meg játszanak. Szóval tuti, hogy csak le akartak nyúlni valamit a teremből, és seftelték el. Ezt ezentúl a last minute is bevezeti, soundcheck alatt senki de senki nem lehet a terembe. Minden mozdithatót elviszünk az tuti. Az amcsi zenekar - akik állitólag nagy hiresek és Dead Prez névre hallgatnak - persze nem csinált beállást, ök a hotelben élvezték néhány úrihölgy és némi gyógyszernek vélt drog hatását. Magyarul kurváztak és szivtak.
Közben persze folyamatosan érkeztek a német hip hop arcok. Ha valaki rosszat mond a punkokról akkor komolyan járjon hip hop buliba. Rémes. A füstöt kb harapni lehetett bent. A maximum látótávolság egy méter volt maximum. Közben kezdtek a zenekarok, mi meg csak álltunk a hátsó bejárátnál, ahova felix álitott minket, hogy itt vigyázzunk. Persze a totál beszivott arcoknak magyarázhattunk mi hogy itt ne menj be, nem nagyon értették. Azért megoldottuk. Közben megismertünk egy sátánista lett lányt, aki koncerteken mindig sir, aztán mondtam neki, hogy valószinüleg ö csak egy emo-s, ezen megsértödött és többet nem láttuk. Nem kár érte. Aztán végre, hogy végzett a kongói crew, jött a Dead Prez. Fuck the Police, legalize, Yo-yo és nagyjából ki is meritettem az egész koncertet, Az tuti hogy a hiphopperek válla izmos, mert ennyit emelgetni egy kezet még a náci időkben sem volt divat. Közben újabb ismerőssel lettünk gazdagabbak, aki kiszúrta Kimmel cseresznyés tetóválását, majd odajött megkérdezni, hogy mi Manchaster hooligánok vagyunk-e, mert ö onnan való, és tudni akarja. Aki már beszélt manchesterivel angolúl az szorozza be kettővel a kiejtést, és megkapja a mi srácukat. A srác amúgy egy agyongyúrt drogos barom volt, aki csak belénk akart kötni, amint láttam, hogy a farmerját betüri a zoknijába, már tudtam, hogy nem nagyon vannak nála otthon.
Természetesen jeleztük, hogy nem manchester huligánok vagyunk, és amúgy sem vagyunk oda a MANU-ért, egyre hangosabb lett, és magyarázosabb. Persze inkább a szájkarate megszálottja volt, mert a tettlegeségig nem igazán mert elmenni. De eddig határozottan ö volt a turné legnagyobb idiótája. Aztán mikor már kb megszólalni sem lehetett a füsttöl, vége lett a bulinak, és mi egy esparanzaban dolgozó lánynak hála - aki hazadobott minket - elmehettünk végre aludni vissza Felixékhez.

Nos.. A Torino Marseille utazásunk elég kalandosra sikerült. A GPS szerint egy sima kb 5 órás utazásnak indult, de nem úgy sikerült. Az első része olaszországban, még viszonylag sima volt, megálltunk tankolni, ahol vagy 10 percig röhögtem egy kamionoson, aki a pornófilm automatát bámulta még ott voltunk, és kb kifosztotta, biztos egy magányos perverz állat volt, de akkor is, ez a 21 század, amikor internet van, nehogy már fizessen valaki a pornóért. Aztán továbbindulva, és beszerezve a kedvenc almás kekszemet, kitaláltuk, hogy de azért nehogy már pizza nélkül maradjunk, megálltunk egy kis faluban pizzázni, busz leparkol, és irány be egy pizzériába ami a suli mellett volt.. Rossz ötlet volt, mert kiderült, hogy egyben ez a suli menzája is, az egész iskola itt evett éppen. De jelezték a pincérek, hogy várjunk egy picit, mindjárt lesz szabad asztal. Hát vártunk. És tényleg, pár perc múlva a hangos kis olasz törpebrigád kiment, és ott voltak a nem éppen tiszta asztalok, de mivel éhesek voltunk az egyikhez leültünk. A pincérek egyből oda, teriték csere, minden, szóval nagyon rendesek voltak. A rendelés már nem volt ilyen egyszerü, mert sem angolul, sem németül nem beszélt senki egy kukkot sem, de valahogy előhozták a szakácsot hátulról, aki állitolag beszélt németül. Ezt a Jojo nem nagyon tudta hova tenni, mert úgy gondolta, hogy majd megérti az ö magyar-angol keverék nyelvét is. Nem értette. Az 5pizza és 3 üditö megrendelése kb negyed órát vett igénybe. Viszont cserébe nagyon hamar megsütötték. Ott elöttünk. Mondanom sem kell, hogy az illat a tálalás, a kaja csillagos ötös. Nagyon guszta volt, és nagyon finom. Az otthoni négy sajtos pizza, bárhol is eszem, közelébe sincs ennek ami itt volt. És a vicc az, hogy nem sokkal volt drágább. Egy nagy pizzáért fizettünk 4-6 eurót. Ami szerintem teljesen elfogadható. A végén azért ért egy kis meglepi minket, amikor kiszámlázták nekünk a teritési dijat is. Legalább nem adtunk borravalót.. he-he.

Na és itt következett a kalandos rész. Gyönyörü tájakra tévedtünk, ha valaki azt mondja, hogy olaszország nem jó hely, az hülye. Lehet, hogy az emberekkel és a mentalitással nem mindig értünk egyet, vagy nem toleráljuk, de a tájak, a környék az mindenért kárpotol. Egyszerüen gyönyörüek a hatalmas hegyek, a tengerpartok. Ilyen tájakon mentünk végig, és egyre feljebb, még át nem léptünk franciaországba, ahol egyből egy siparadicsomba botlottunk. Mi erre nem nagyon készültünk, polóban, volt aki rövidnadrágban csücsült a buszban. Felfele szép lassan jöttünk, de elöttünk volt egy hatalmas hegy, ahova természetesen egy szerpentin vezetett fel. Mivel köztudott, hogy Jojo gyomra nem éppen egy páncélszekrény, tehát elég könnyen kijönnek a dolgok, itt már sejtettem hogy baj lesz. A következmény az volt, hogy Jojo kitalálta, hogy a nyitott ablak jót tesz neki, mert különben nagy baj lesz. A huzat meg természetesen az egész rám jött.

A hegy tetejéig semmi gondunk nem volt komolyabb. Majd elindultunk lefele, elég temposan, mert késésben voltunk. Erre ketten is feladták. Steffen és Jojo teljesen kikészült, falfehérek lettek és közel voltak a hányáshoz. Nem is értem, ezek nem körhintáztak kiskorukban? Meg kellett állnunk, és itt vettük észre hogy nagyon jól tettük, mert a lefele uton a sok fékezéstől és a nagy súlytól az autóban a fékpofák izzani kezdtek, égett éppen le minden a fékbetétről, tehát füstölt a kerék. Egy kis havat dobtunk a tárcsákra, ami azonnal elforrt, tehát úgy gondoltuk, hogy lehet, hogy jobb ha egy kicsit várunk. Addigra a többiek is meggyógyultak, mi megcsocsáltuk a maradék epret. A kaját ilyenkor a legjobb elővenni amikor a zenekar nagy százaléka rosszul van, mert nem kér senki. Turnéjótanács!

Inenntől viszonylag gyorsan és gond nélkül megérkeztünk marseillbe, a klubbot viszont még gps-el is elég nehezen löttük be, olyan kis utcákon kanyarodtunk ahol kb 30%-os emelkedők vannak, és a busz elég nehezen fér el a két oldalon parkoló autoktól. Elég vicces volt ahol egy illyen utca végén lámpa volt. Na indulj el kézifékesen egy agyonpakolt kisbusszal egy ilyen emelkedőről. Felix megoldotta, nagyon jól vezet az a srác. Szóval megtaláltuk a klubot, egy egy helyiséges kis kávézó egy inkább sétálóutcában a pub negyedben, nagyon hangulatos és kicsi. Gyorsan bepkaoltunk, madj ekkor megérkezett a szervező, aki egy nagy darab skinhead srác volt. Fura volt, hogy kb mindenkit ismert, akárki jött az utcán az vagy köszönt neki, vagy oda is rohant kezet fogni puszilkodni. Ezt később kérdeztem meg hogy, miért? Majd rámnézett nevetve, és azt mondta, hogy mit gondolsz, én egy arab vagyok Marseillbe, hogy ne ismernék mindenkit. És akkor leesett, hogy itt is egy olyan hely van a világon, ahol nem számit az, hogy ki francia, afrikai, arab, zsidó, vagy bármely nemzetiségű, vagy börszinü, itt együtt tudnak élni az emberek, és össze is tartanak. Az utcán a francia fehér srácok tolták a beatboxot, amire afrikai srácok rappeltek rá. Nagyon jó volt, olyan mint a filmekben. Közbe befutott az előzenekar is, szemtelenül fiatal francia srácok, nagyon nagyon jó zenészek voltak. Megkaptuk a kajánkat a többiek csirkét meg sajtokat meg kenyeret, mi meg Kimmellel (aki vega lett, hehe) elmentünk egy dönereshez falafelt enni. Hát én most követelném, hogy az összes magyar gyros-os zárjon be, fogalmuk sincs semmiről. Ez a falafel hihetetlen finom volt, a szervezőtől megtudtuk, hogy a fehér szósz a lényeg, mert sperma van benne. Majd persze röhögtünk, hogy ez magyarországon is elterjedt, a srác mondta, hogy x országban volt, és mind az x országban elterjedt ez a pletyka.

Az első zenekar kezdett, közben duzzadtak az emberek. Ök leginkább alternativ zenei vonalon mozogtak. Jól zenéltek nagyon, az énekes srác teljesen beteg volt. Elég sok emberke mozgott már rájuk is, sejtettük, hogy nem lesz olyan rossz koncert. Majd kezdtünk mi, már az első számnál hatalmas örület és táncikálás, sokkal jobban szeretünk, ilyen kis helyen lenni, kicsi szinpadon, mint nagyon, nagy helyen, sokkal családibb és közvetlenebb az egész. Az egész koncert alatt, hatalmas hangulat. Visszataps, még számok. Nagy élmény volt. A koncert után pacsizás, mindenki gratulál, nagyon barátságos, sok röhögés az emberekkel, de sajnos kell továbbindulnunk még az éjszaka németországba, mert Felixnek oda kell érnie egy hiphop bulira amit ö szervez. Igy gyorsan bepakolás, elbucsuzás az uj pajtiktol, csinálunk néhány fotót együtt még, aztán indulás olyan hajnali kettőkor, mert egy 12 órás busz út vár ránk..

Szóval ott tartottunk, hogy elindultunk Firenzéből, és teljesen zökkenőmentesen megérkeztünk Torinoba, ahol viszonylag hamar megtaláltuk a klubbot. Előtt már ott állt régi haverunk Eugénio a Youngangből, ami közbe feloszlott, és már a Bullbrigade-nevü zenekarban tolja. A klub baromi jó volt, egy két szintes házikóban, ahol a felső emeleten volt a koncertterem, alul meg ilyen shop féleség. Bepakoltunk, és megcsináltuk a soundchecket, sajnos a PA itt is hagyott némi kivetnivalót, nem igazán szoltak a kontrolok! A kaja viszont.. na az TÖKÉLETES volt! Hideg tészta volt, ilyen olajos sajtos paradicsomos szoszban, mellé rengeteg ilyen egyfalatos kaja, a keksz szerü hajókba töltött trunyin keresztül, a sütik, gyümölcsök. Jól laktunk, a backstage-ben is volt böven sör is meg üditő is. Arra nem lehetett panasz. Viszont sajnos ember elég kevés volt, egy max 50-60ember lehetett, de a kis klubnak hála, azért nem tünt üresnek a terem. A koncert viszonylag jól lement, bár be kell vallani mi nem voltunk a toppon aznap este. Sikeresen eladtunk pár polót is. A koncert után a szállás után kérdezve, egy embernek szurkoltunk, hogy csak ne ö nála. Természetesen ö volt a szállásadónk, egy 50körüli gonosz kis harrypotter imitátornak kinéző pedofil fószer. Amint indultunk, mondta hogy valaki beülhet hozzá, persze Steffent raktuk át, hogy nála van csak telefon. De  amikor láttam, hogy egy 5-ös cabrio bmw-be ülnek be, akkor elgondolkodtam, hogy azért azt én is kiprobáltam volna. A szállásra érve is meglepedés fogadott, egy 19századi hatalmas épületben, a negyedik emeleten volt egy hatalmas lakása, aminek a nappali/dolgozó szobáját megkaptuk. Annyi könyv vett körül minket, amit még könyvtárban is ritkán láttuk, és a pedofil öregből, hirtelen elötört egy barátságos fószer. Megtudtuk, hogy az addig idiótának hitt csóka, emberjogi ügyvéd, és nagyon tetszik neki a zenénk, régen meg nagy mozgalmista volt, igazi tarajos punk. A tanúlság, sose itélj elsőre. 1-2 fele már ágyban is voltunk! Másnap én és Kimmel korán felkeltünk, hogy bemenjünk a belvárosba, és ez nagyon jó ötletnek bizonyult, olyan kapucsinot mint olaszországban, talán sehol máshol nem ihat ez ember. Zseniális volt! Mindezt kb 1 euróért. Aztán továbbsétálva a városban megtaláltuk a piacot, nem nagyon volt más választásunk, bementünk. Természtesen kisértésbe is estünk a gyümölcsök láttán.. a 2euró egy kiló eperért, ami hihetetlen guszta volt, kb öklöm felényi eperszemek, szép pirosak.. Szóval elhatároztuk, hogy gyümölcsöt reggelizünk.. Vettünk még almát és narancsot, persze olcsóbb áron mint magyarországon.. szomorú ez..

Aztán visszamentünk a szállásra, többiek még persze kész se voltak, igy fél óra késéssel tudtunk elindulni franciországba.. Meg vagyunk áldva "bocsottfelejtettema" tagokkal rendesen..

Na ennek a blognak, másodszor futunk neki, elsőre valahogy nem sikerült. Szóval ott tartottunk, hogy eljöttünk Osikjekből, a határon simán átjottunk gond nélkül. Kimmellel megfejtettük, hogy a létragyártás a jövönk, és hogy a Pissai ferdetoronynak csak alá kellene ásni, és kiegyenesedne. Valamint a határ után nem sokkal sikerült vásárolnunk a Batik márkájú narancslevet, amiből mi elég hamar rájöttünk, hogy hogy is lehet batikolni. Sajnos nekem meg Kimmelnek ez kimaradt az életéből, és most nagyon öröltünk magunknak, hogy tudtuk a zenésztársait ruháit batikolni. Szóval firenze.. megérkeztünk a C.P.A. nevű helyre, ami egy erősen bal oldali hely volt, lényegében egy foglalt iskola, ahol egy kommuna szerüség müködik, a bicikli épitő üzemtől, ahogy nagyon durva két emeletes bringák is voltak, az étteremig, a pubig, a koncertteremig, vagy a könyvtárig. Mindez ilyen foglalt ház jeleggel, nagyon jó hely volt.. Na szóval megérkeztünk késő délután. majd egyből pakoltunk is fel, mert szükség volt soundcheck-re, amit egy nagyon idegesitő kis olasz 50-év körüli törpe harsány ordibálás közepette közölt velünk.. A cucc néha nem volt teljesen pöpec, de azért valljuk be, magyar viszonyokhoz képest nagyon jó volt. Külön keverős a monitoroknak, külön kifele.. Aztán megnéztük a szállásunkat, az iskola egyik osztálytermében volt néhány ágy, és zárható volt. nagyon nagyon jó és hangulatos volt, csak az ágyak voltak rémesek, mert annyira puhák voltak, hogy belefeküdt az ember és a matrac külső részei teljesen eltakarták. Lementünk a buszhoz majd valaki magyarul ránk köszönt, kiderült hogy egy életmüvész srác volt az, akit Zsoltnak hivnak, és a buddhista főiskolára jár, és kistoppolt olaszországig, hogy eljusson egy buddhista kolostorba, de most pár hetet firenzében tölt egy foglaltházban. Nagy fazon volt, jó sztorikat halottunk tőle, meg mesélt a helyi szokásokról, életről.. A kutyája meg baromia jó fej volt.. Suky-nak hivtáj, egy golden rotriver keverék volt, és baromi aranyos.. Aztán vacsora.. Kaptunk paradicsomos tésztát, egész finom volt, aztán babot kolbásszal és hússal. Mindehez állitolag nagyon finom borokat is kaptunk, én ezt sose fogom megtudni. A bor azért Kimmelnek nem izlett, mint ahogy a sör sem. Szerintem a kenyér volt ehetetlen. De tényleg, legalább túlsütötték volna, de még azt sem.. egy iztelen liszt viz egyveleg, só nélkül. Rettenetesek az olasz kenyerek. De a bab, az határozottan finom volt! Kaja után megkaptunk az italjegyeket, na ez volt a nap csucspontja, úgyanis a piajegyek 100-as szögek voltak, egy marékkal. Ha ezt tudtuk volna előre, előtte bemegyünk egy OBI-ba vagy Praktikerbe. A sör szar volt Kiki szerint, egy 5-ösre értékelte. Mondjuk itt meg kell emliteni, hogy az Osijeki sört is visszapontozta 8-asra útolag! A lemonsoda amit viszont olaszországban lehet kapni zseniális! A koncertet kb fél egykor kezdtük, nem volt túl sok ember, max egy 100, és sajnos nem is igazán a mi közönségünk, ugyanis utánunk egy ska-punk banda játszott főzenekarként. Azért pár ember táncikált, vagy énekelt velünk. A koncert után azért bandáztunk, és hülyültünk picit a helyi arcokkal, skinekkel, akik mondták, hogy jöjjünk vissza, és a szar szervezés ne tántoritson el minket, aznap 4-5 buli is volt a városban, és sajnos a mi bulink szervezőjét a csunya olasz törpét, valamint az utánunk lévő egyenruhában játszó ska-punk zenekart mindenki gyülöli a helyiek közül. Megerőltettük magunkat és megnézük azért az utózenekart.. Rettentes volt.. olasz ska punk, olyasmi mint a Persiana Jones vagy a Supertones, de rosszul előadva, ilyen idióta kukás egyenruhában.. rettenetes.. Koncert után ahogy tudtuk megszereztük a gázsinkat, na ez se volt egyszerü, kb 30perc utánjárás, menj ide oda, gyere vissza, mégis oda.. azért számold meg után..

Aztán felmentünk a szállásra, és aludtunk mint a bunda.. Reggel felkeltünk viszonylag időben, és bementünk kávézni a városba, ami ugy tünik ilyen hajnalban 11 fele, olaszországban teljesen lehetetlen vasárnap, nem találtunk nyitva semmit csak egy supermarketet, ahol vettünk az egész zenekarnak reggelit, majd be is toltuk.. Aztán egy kicsit játszottunk még Suky-val, majd elköszöntünk Zsolttól - innen is üdv neki -, és indultunk Torinoba..

Na szoval, ott hagytuk abba legutobb, hogy megerkeztunk osijekbe es megettuk a meleg paradicsomtrutyis kajat, aztan a Kimmel azt mondta a sorre, hogy 10/10, de termeszetesen kesobb rajott, hogy nem er annyit, most ugy gondolja, hogy, 8/10-et ert csak. Szoval ott voltunk a szallasadonknal, akirol megtudtuk, hogy, egy kessel dobott ki valamilyen zenekart, mert nem votlak neki szimpatikusak. Jo elojel. Szoval a klub, ott volt kb 300 meterre a szallastol.. marmint a horvatok szerint.. szerintunk minimum 2 kilometer volt.. persze gyalog..A klub maga egy var aljaban volt, valoszinuleg borospince vagy borton, vagy egy kinzokamra volt, ilyen kafa tagsagis volt, tehat nekunk is tagga kellett valnunk, hogy bejussunk. Steffen aki ezen az esten kulonosen kitett magaert, errol kesobb, fel is irta maganak a German Arschloch nevet a kartyajara.. azt kell, hogy mondjam, illik ra a nev.. A soundcheck utan megjelent, mert a soundcheck elott atmentek a helyi foci ultrak klubjaba, olyan allapotban, hogy nem birt egyenesen allni, de nezni sem, es persze beszelni meg foleg nem, de az "egeszsegedre" szot sikeresen elsajatitotta! "brooafffgggoogdfgdrt" valahogy igy!

Na a helyen a koncert elott kaptunk nagyon kafa pizzakat, fejenkent egyet, es lespanoltunk a helyi focihuliganokkal, akik egesz szimpatikus es jo fejek voltak.. mar amelyik.. volt egy srac, aki azzal magyarazta a Thor Steinar pulcsijat (ami koztudottan egy neonaci marka) hogy csak ilyen pulcsi van a mereteben.. elhittuk neki..

Kozben szep lassan szallingoztak az emberek, es mire kezdtunk kb200 ember volt, egy kicsit fura koncert lett, mert egesz uj volt az embereknek ez a zene, vagy csak most lattak eloszor ilyen jokepu sracokat a szinpadon, de vegig tancoltak.. a koncert felenel egy helyes kis begyes lany, felpattant a szinpadra es le akarta smarolni a Pityeszt, de az ugy megijedt mintha, bottal akartak volna verni. Ilyenek ezek a csucsokos macskigyok.

Jatszottunk egy orat kb, aztan afterpartiztunk egy picit, Steffen csajozasi technikain rohogtunk. Megallt majd dolongelt, nezte a csajt.. majd minket nezett majd megint a csajt, persze azert gentleman volt, mert udvariasan elosztogatta az EN PIZZAM!!!!

Aztan nagy nehezen osszeszedtunk mindekit es indultunk a szallasra, a busszal levok mar elindultak korabban. Szoval en, Kimmel, Felix, Steffen, es ket horvat srac gyalog indultunk a szallasra, csak Steffen talalt egy diszkot, ahova be akart menni, csak ajto nem volt hozza, nem baj azert o boszen probalt benyitni a szomszedos egyhazi iskolaba, hal isten sikertelenul. Azert az utcan bele kotott meg az elo faba is, de foleg egy haromszor akkora eneklo Eszek szurkolorol kellett leszedni, akinel beakadhatott valami, mert folyamatosan ugyanazt enekelte korbe korbe..

Amugy Eszek nagyon szep, az emberek baratsagosak, a koncert jo volt, azert a haboru nyomai meg mindig latszanak, nehany helyen golyonyomok es egyeb.. eleg felelmetes..

Szoval, alvas majd reggel indulas olaszorszagba.. folyt kov hamarosan, ahogy nethez jutunk megint..

Osijek kepek:

http://balkanunderground.com/nggallery/page-8/album-2/gallery-46/

Kimmel, Kutya

Mint lathatjok, nincs ekezetem, de remelem igy is ertheto leszek, szoval elindultunk Budapestrol, aztan tesco helyett madaras tesco lett, aztan irany zokkeno mentesen a hatar, elott meg tankolas valami vilagvarosba egy benzinkutnal, ahol ket fajta sort lehetett valasztani Kimmel egyiket sem ismerte,de azert vett egyet 145HUF-ert, nem baj, majd holnap fosik.. Majd megerkeztunk a hatarhoz, ahol magyar reszrol semmi gondunk nem volt, kaptunk pecsetet a vam papirra, hogy kivihetunk mindent, arrol nem esett szo, hogy vissza is hozhatjuk-e oket.. No nem baj.. Szoval atgurultunk a horvat hatarhoz, ahol sejtettuk, hogy gond lesz.. az alljanak felre, es a megnezi mit tehet de kell az ATA carnet kartya kulonben.. nem hangzott tul jol. Varattak minket egy jo 20percet, addig eltunket, majd vissza jott a Vamos, hogy ok, atmehetunk utoljara, de legkozelebb legyen ATA kartyank.. lesz, megigertuk, addig alljon fellabon.. Azt hittuk itt mar hawaii lesz.. de nem.. a border police ekkor kezdett el szemetkedni, es eltunt, majd felhivatta velunk a szervezot, persze a mi telefonunkrol, mert neki ingyen lett volna, majd egy kis szenvedes utan, adva kuma nagy stemplit az utlevelunkben, tovabbengedett.. Aztan megtudtuk mi az a Macskigyo, es hogy Pityesz egy beteges bogre-fetisiszta.. na nem baj, o a mi kis csulokunk! Jojo meg mindig hippi, de azt hiszem, most ferfiruha van rajta.. korantsem vagyok benne biztos..

A lenyeg, rendben megerkeztunk, kaptunk nagyon finom paradicsomtrutyis izetesztat, olivabogyoval... 7-est megerdemel! 10-es skalan, igerjuk mindent osztalyzunk.. a hazigazdak eppen fuvet szivnak mogottunk.. 10/10-es tempoban.. a sor fasza a Kimmel szerint, azt gondolja 10/10-es de szerintem csak a ket literes uveg latvanya halvanyitotta el tisztanlatasat.. ne es ez nem borsodi bivaly..

Most lassan indulunk a klubba soundcheckre, es aztan majd negyed ejfelkor szinpadra lepunk, hogy meghoditsuk horvatorszagot.. haha..

Egyebkent pocs, pina, rizseshus... na es persze a KUMA MACSKIGYO!!! Egyebkent egy kuma kuna-nk sincs!

Úton vagyunk, kicsit úgy érezzük magunkat mint a heringek, mert kb annyi hely nincs a buszban, hogy kiegyenesitsem a behajlitott lábamat.. Nem baj.. Megcélozzuk horvátországot, most eléggé irreálisnak tünik, hogy ennyi cuccot ne pakoltassanak ki velünk a határon, nem baj, majd szépen mosolygunk, és okosnak tettetjük magunkat.. nehéz lesz.. a németek hálisten elég csendben vannak, nem idegesitenek a hülye nyelvükkel, Csui vezet.. ahhoz képest, hogy NŐ egész jól.. most épp a budaörsi tescoba tartunk, ahol szerintem szokásos bulit megejtjük mert senkinek nincs egy KUMA KAJÁJA SEM!!!! Egyébként aki tudja mit jelent mi az a KUMA, az dobjon egy kommentet, köszönöm!

Csui épp váltani gyakorolo, de egyesből négyesbe nem mindig sikerül neki, van ez igy..

Folyt köv..

Tegnap megvolt az utolsó próba, egész jól ment, be kell hogy valljam, megjöttek a német haverok Felix és Steffen akik a kiadóink fönökei, átvettük az utolsó merch szállitmányt, már most látszik, hogy esélytelen, hogy bármilyen módon beférjünk a buszba, csak a hangszerek és az erősitők elfoglalnak minden helyet, és akkor még nincs benn az !!!5 doboznyi!!! merch (polók és pulcsik), most nagyon reggel van, és nagyon be vagyok rekedve és köhögök, remélem estig ez megoldodik (kb annyira esélyes, mint kb az, hogy én leszek a miniszterelnők Bajnai Gordon helyett, pedig sokkal jobb lennék..), kb 4 órán belül irány Osijek az első állomás.. Juhu! Már ha én még beférek a kiszbuszba, és a többiek nem hagynak itt..

Tegnap este megvolt az utolsó előtti próba, még egy hátra van csütörtökön, és indulás, végre összeraktuk a teljes müsört, és csatlakozott a harmadik fuvós, az örök állandó vendég zenész, Jojo, aki történetesen hippi, de a jobbik fajtából, najó azért néha nagyon kiborit mindenkit, pl azzal, hogy nöi cuccokban mászkál, de már ezt is kezdjük megszokni, az utóbbi időben az öltözködése is fejlődőtt, férfi farmer volt rajta, és az ingén nem volt rajta sem a teljes francia forradalom, sem a holdraszállás, szóval tényleg fejlődőképes hippi!

A busz megvan, a pénz megvan, a merch megvan, a németek holnap jönnek (ök vezetnek, nehogy már mi)

Lenne már péntek..

Két nap.. már csak a szerda és csütörtök és indulunk az eddigi leghosszabb turnénkra.. várjuk.. nem kicsit.. természetesen sikerült most bekapnom valami nyavaját, igy köhögök, fáj a torkom, de péntekre igérem meggyógyulok!