Na szóval ott tartottunk, hogy elindultunk franciaországból a leghoszabb utunkra. Mivel valakinek végig ébren kellett maradnia a németekkel, ezt magamra vállaltam, igy a 10 órás utazás nagy részét én töltöttem elől Felix-el, vagy Steffen-nel. Rendesen betankoltak energiaitalokkal, és nyomták is rendesen, hogy hamar átérjünk, ennek hála, a francia trafipax kétszer is villant. Nagyon reméljük, hogy megusszuk. Az uton, hogy ébren tartsam a sófört, átbeszéltünk mindent, például, hogy Oliver Kahn a valaha volt legrondább focista, mégis olyan szeretője van, ami irigylésreméltó, valamint, hogy sajnos a Bayern München lesz a német bajnok. Igy viszonylag hamar oda is értün Schwabisch Gmünd mellé, Felix falujába Iggingenbe. Nagyon szuper házuk van, egy két szintes, a nagypapa által saját kezüleg épitett házikó, a nagypapa festményeivel, és szobraival diszitve. A ház nem egy szinü, kint is minták vannak rá festve. Nagyon pöpec. Itt találkozunk újra Felix szüleivel, és megint olyan reggelit kaptunk a kertben ami után megnyalhattuk a 10 újjunkat. Gyorsan letussolt mindenki, és indultunk is be SG-be, a kedvenc klubbunkba az Esperanzaba, mert este Hip Hop buli volt, és Felix megkért minket, hogy ha tudunk segitsünk már a szervezésben. Sajnos rábolintottuk. Beértünk az esperanzába, ahol még csak pár ember lézengett, igy el is határoztuk, hogy átmegyünk a szemben lévő dönereshez, és beszerezzük a kedvenc vega dönerünk. Jó volt, de most igy, hogy más helyeken is ettünk, és jó pár nappal utánna vagyunk már ennek, egy 10-es skálán, max 4-5 pont körül érhet el. A többiek elhatározták, hogy bemmenek a városba, körbenézni, fotozgatni, kajálni, aztán visszamennek a szállásra aludni. Mi vissza a klubba, ahol ekkor már gyülekeztek a hip hop arcok. Mi jókat röhögtünk, például a fürdököppenyben mászkáló csókán, ám ö rajtunk kivül, senkit nem botránkoztatott meg, úgy látszik csak nálunk kelet europában vagyunk ilyen beszükültek. És sajnos mi is. Közben egyre több ismerössel találkozunk, megjelentek Felix bátyjai is, az idősebb a kedvencünk, egy kukkot nem beszél semilyen nyelven (még a németet sem nagyon hisszük el) viszont tökéletesen elmutogat és makog mindent, a hangutánzó szavakkal. Azt gondoltuk, hogy ez az ö estéje lesz, mert nagy hip hop arc, de nem igy lett.
Aztán elkezdtek érkezni a zenekarok. Én mindig azt hittem, hogy a német hip hop a világ egyik legrosszabb dolga. Nem tévedtem.. komolyan, ezen a nyelven miért kell rappelni? A hideg kiráz. Szóval egy nagyképü német fiatalokból álló csapat kezdte a beállást. Rettenetes volt. Majd jött a már hitelesebben kinéző kongói hip hop csapat. Ezt kicsit furcsáltam igy elsőre. A kongói hip hop-ról még sose halottam. Persze, hogy csalás volt, mert kongói származásu francia fekete srácok voltak. A francia hip hop egy fokkal jobb már mint a német, ám továbbra is pocsék. Aztán olyan történt ami nem nagyon, a szervezőket, a bárpult dolgozoit és mindenkit kizavartak a teremből, hogy ne halljuk lássuk a beállást! Ezt még most se értem miért.. Pár órával később meg játszanak. Szóval tuti, hogy csak le akartak nyúlni valamit a teremből, és seftelték el. Ezt ezentúl a last minute is bevezeti, soundcheck alatt senki de senki nem lehet a terembe. Minden mozdithatót elviszünk az tuti. Az amcsi zenekar - akik állitólag nagy hiresek és Dead Prez névre hallgatnak - persze nem csinált beállást, ök a hotelben élvezték néhány úrihölgy és némi gyógyszernek vélt drog hatását. Magyarul kurváztak és szivtak.
Közben persze folyamatosan érkeztek a német hip hop arcok. Ha valaki rosszat mond a punkokról akkor komolyan járjon hip hop buliba. Rémes. A füstöt kb harapni lehetett bent. A maximum látótávolság egy méter volt maximum. Közben kezdtek a zenekarok, mi meg csak álltunk a hátsó bejárátnál, ahova felix álitott minket, hogy itt vigyázzunk. Persze a totál beszivott arcoknak magyarázhattunk mi hogy itt ne menj be, nem nagyon értették. Azért megoldottuk. Közben megismertünk egy sátánista lett lányt, aki koncerteken mindig sir, aztán mondtam neki, hogy valószinüleg ö csak egy emo-s, ezen megsértödött és többet nem láttuk. Nem kár érte. Aztán végre, hogy végzett a kongói crew, jött a Dead Prez. Fuck the Police, legalize, Yo-yo és nagyjából ki is meritettem az egész koncertet, Az tuti hogy a hiphopperek válla izmos, mert ennyit emelgetni egy kezet még a náci időkben sem volt divat. Közben újabb ismerőssel lettünk gazdagabbak, aki kiszúrta Kimmel cseresznyés tetóválását, majd odajött megkérdezni, hogy mi Manchaster hooligánok vagyunk-e, mert ö onnan való, és tudni akarja. Aki már beszélt manchesterivel angolúl az szorozza be kettővel a kiejtést, és megkapja a mi srácukat. A srác amúgy egy agyongyúrt drogos barom volt, aki csak belénk akart kötni, amint láttam, hogy a farmerját betüri a zoknijába, már tudtam, hogy nem nagyon vannak nála otthon.
Természetesen jeleztük, hogy nem manchester huligánok vagyunk, és amúgy sem vagyunk oda a MANU-ért, egyre hangosabb lett, és magyarázosabb. Persze inkább a szájkarate megszálottja volt, mert a tettlegeségig nem igazán mert elmenni. De eddig határozottan ö volt a turné legnagyobb idiótája. Aztán mikor már kb megszólalni sem lehetett a füsttöl, vége lett a bulinak, és mi egy esparanzaban dolgozó lánynak hála - aki hazadobott minket - elmehettünk végre aludni vissza Felixékhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.