Szóval, ott tartottunk, hogy lefeküdtünk Felixéknél, és aludtunk mint a bunda, egész reggelig, amikor is összeszedtük magunkat, letussoltunk, és elindultunk Kasselba. Itt már éreztem, hogy gond lesz, mert nagyon rosszul éreztem magam, sikerült megfázni, és az előző napi füst teljesen kikészitette a torkomat. Megálltunk még egy supermarketben feltölteni kifogyóban lévő készleteinket. Én vettem mentolos cukorkákat hátha segit, Anna meg valami füszert. Értitek a turné elején csomagol haza valamit.. kezdő. Vásárlás után rohanás, és megkértem a srácokat, hogy keressünk egy patikát, hogy vegyünk neocitránt, meg strepsilst. Persze patikát nem találtunk, a fenti gyógyszereket meg amúgy sem igy nevezik itt, szóval esélytelen volt. Megérkeztünk szép lassan Kasselbe, egy elég unalmas út volt, végig autópályán 4-5 óra. A klubbot kis kavargás után megtaláltuk, olyami mint a Music Factory volt pesten, csak 4x akkora, és minden sokkal profibb komolyabb, és a legjobb, hogy volt lift amivel felcipeltük a cuccokat. Gyorsan összehaverkodtunk az Offendersékkel, akik már csak papiron olasz zenekar, mivel berlinbe költöztek, és eredeti tag már csak az énekes. A gitáros spanyol, a szintis és a basseros német, a dobos viszont megint csak olasz. Nagyon jó fej barátkozos srácok voltak. Ahogy felpakoltunk, és minden bent volt, irány a backstage. Bevallom megijedtem. A backstage terem egy kis koncertterem volt, amiért otthon szerintem odaadánk a fél karunkat. Külön pulttal, Külön boxokkal, a kaja és a pia mennyiségéről és minőségéről inkább nem is mondok semmit, nem fájditom senkinek a szivét. Annyi minden volt ott, hogy a 2 zenekear plusz a szervezők a felét sem birták eltüntetni. Pedig hajtottunk rendesen. Ezekután a helyi srácoktól sikeresen megtudtuk, hogy hol van patika, hogy gyógyszert szerezhessünk. Mondták hogy siessünk, mert hatig van nyitva. Hat óra 10 volt. Azért megprobáltuk. Elindultunk, kicsit megijedtük mikor elértük a Kassel vége táblát, de nagyon örültünk magunknak Steffennel amikor az út túloldalán felfedeztük a Kassel kezdete táblát. Nem értem én a németeket, hogy rajzolnak ehhez térképet? A patikánál voltunk kb negyedre, tárva nyitva az ajtó, bent sötét. Bementünk, köszöntün semmi válasz. Majd egy perc múlva rohan ki egy igazi bajor öregember, orditva, hogy mit keresünk mi ott elmúlt hat. Kemények vagyunk, de azért megijedtünk. Tudni kell mikor kell keménynek lenni. A csóka meg utánunk.. aztán az ordibálás után megkérdi, hogy na mi kell. Német vicc. Ök sem értik. Mondtuk hogy valami megfázásra és lázra. Erre felhivta a figyelmünket hogy döntsük el mi kell, vagy menjünk. Az aspirin-t ismertem, annál maradtunk, persze fizetésnél felfele kerekitett.

Visszamentünk a klubba, ahol már megérkezett a jamaikai nagy sztár Susan Cadogan. Nagyon barátságos, aranyos középkorú néni. Megittam gyorsan az aspirinekből párat, hogy hasson, mert jött a beállás. Már a beállás alatt éreztem, hogy nem igazán olyan hangok jönnek ki a torkomból mint én szeretném. Azért rendben lement, az offendersék ott rázták a fejüket. Tetszett nekik.

Azután megjött a vacsi, 10/10-es pizza. Tökéletes volt. A groveres srácok kipakolták a distrojukat. Annyi lemezt és polót együtt még nem nagyon láttam. Mint egy butik. Azért volt egy két finomság, egy polót be is szereztem, a többi dologra eléggé sajnáltam a pénzt.

Az emberek viszont csak nem akartak jönni. Fél 10kor kellett kezdenünk, és kb 20 ember lézengett a terembe. Az easter ska jam-re 3-400 ember szokott elmenni legrosszabb esetben is. Nem teljesen értettük a dolgot.

De az idő sürgetett és kezdenünk kellett. A 3-4 számig minden rendben is ment, a 20 ember a kb Arena kisterem méretü helyen, táncolt bulizott is, majd a torkom feladta a szolgálatot, és olyan sátáni hangok kezdtek kijönni belőle, amit bármelyik metál énekes megirigyelhetne. Szegény közönség elég furán nézett, de mikor bejelentettem, hogy elnézést lázas vagyok és beteg, megértették, és újra táncikáltak, és megprobálták élvezni. Felix meg Steffen persze ott röhögött mint a sakál egy méterre tölem. A koncert lement, a végét kicsit levágtuk, mert teljesen végem volt. A németek kitalálták, hogy az segit rajtam hogy ha sokat iszok, ezért gyorsan meg kellett innom 3liter vizet. Ebből annyi lett jó hogy 3 percenként rohantam wc-re. 

Kezdett az Offenders. Ez a zenekar nagyon jó. Az énekes idióta tánca, meg simán veri ezerrel a Krsa helybenfutását. Zseniális. Röhögögörcs végig. A legnagyobb számukat a hooligan reggea-t természetesen nekünk küldik. Köszi. Persze a közönség száma továbbra sem nő. Kb 25 fizető plusz 20-30 ember crew, személyzet, zenekarok. 

Az offenders marad a szinpadon miután végeznek. Valerio a törpe táncguru gitár fog és jön Susan. My boy lolipoppal kezd, de úgy énekel, hogy a hátunk beleborsozik, libabör. Zseniális. Hihetetlen energia, és ennek a 20 embernek is olyan show-t ad, mintha élete legfontosabb koncertje lenne. Sorra jönnek a slágerek, Lee Perry-k, Desmond Dekker.. Mi meg csak állunk és csodáljuk.

A koncert végén lejön, és kezet fog MINDENKIVEL a közönségből. Azért szerintem kicsit ez megalázó neki. Nem látszik rajta, úgyanolyan barátságos és közvetlen. Kimmelre ráhajt a backstage-ben, ezen később jót röhögünk. 

A hely hamar kiirül, azt a 20 embert nem nehéz kitessékelni. Majd bent marad egy nagyon részeg ember. Ekkor veszem észre, hogy az Ádám az. Gyanús volt, hogy mindig 4 üveg van nála egyszere, hátha az egyik kiürül, de hogy ennyire berugjon. Persze kiderül, hogy az olaszok whiskey-vel kinálták. Pár perc múlva egy fotelben alszik már. 

Mi meg pakolunk, közben a promoter jön, és azt mondja nekünk, hogy minden kaját piát vigyünk el a backstageből, amit csak tudunk, mert a klub nem fizet, és amúgy is köcsögök, nem hirdették meg a bulit. Nem kell kétszer mondania.

Minden sör és kaja a kisbuszban landol. Én viszont olyan rosszul vagyok már, hogy muszáj ágyhoz jutnom, igy kifekszem a buszba, még a többiek bekapakolnak. A szállásunk egy lakás, melynek kulcsait megkaptuk, igy rohanunk is oda. Bemegyünk, majd én kiszurom az első szobát balra, lopok egy pár takarot, fogat mosok és egyből lefekeszem, hogy kiizadjam másnapra a lázam. Kimmel melettem a földön alszik, vagyis rendes tőle de inkább vigyáz rám haha.. mert nem tud aludni annyira fázik. Én is csak rajtam vagy négy öt takaró van. A többiek találnak egy hammondot az egyik szobában, és azt nyomogatják, persze lehalkitani nem lehet, igy "jó" altató zene melett alszunk el. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.