Marseille avagy az eddig legjobb buli
2009.04.10. 10:50
Nos.. A Torino Marseille utazásunk elég kalandosra sikerült. A GPS szerint egy sima kb 5 órás utazásnak indult, de nem úgy sikerült. Az első része olaszországban, még viszonylag sima volt, megálltunk tankolni, ahol vagy 10 percig röhögtem egy kamionoson, aki a pornófilm automatát bámulta még ott voltunk, és kb kifosztotta, biztos egy magányos perverz állat volt, de akkor is, ez a 21 század, amikor internet van, nehogy már fizessen valaki a pornóért. Aztán továbbindulva, és beszerezve a kedvenc almás kekszemet, kitaláltuk, hogy de azért nehogy már pizza nélkül maradjunk, megálltunk egy kis faluban pizzázni, busz leparkol, és irány be egy pizzériába ami a suli mellett volt.. Rossz ötlet volt, mert kiderült, hogy egyben ez a suli menzája is, az egész iskola itt evett éppen. De jelezték a pincérek, hogy várjunk egy picit, mindjárt lesz szabad asztal. Hát vártunk. És tényleg, pár perc múlva a hangos kis olasz törpebrigád kiment, és ott voltak a nem éppen tiszta asztalok, de mivel éhesek voltunk az egyikhez leültünk. A pincérek egyből oda, teriték csere, minden, szóval nagyon rendesek voltak. A rendelés már nem volt ilyen egyszerü, mert sem angolul, sem németül nem beszélt senki egy kukkot sem, de valahogy előhozták a szakácsot hátulról, aki állitolag beszélt németül. Ezt a Jojo nem nagyon tudta hova tenni, mert úgy gondolta, hogy majd megérti az ö magyar-angol keverék nyelvét is. Nem értette. Az 5pizza és 3 üditö megrendelése kb negyed órát vett igénybe. Viszont cserébe nagyon hamar megsütötték. Ott elöttünk. Mondanom sem kell, hogy az illat a tálalás, a kaja csillagos ötös. Nagyon guszta volt, és nagyon finom. Az otthoni négy sajtos pizza, bárhol is eszem, közelébe sincs ennek ami itt volt. És a vicc az, hogy nem sokkal volt drágább. Egy nagy pizzáért fizettünk 4-6 eurót. Ami szerintem teljesen elfogadható. A végén azért ért egy kis meglepi minket, amikor kiszámlázták nekünk a teritési dijat is. Legalább nem adtunk borravalót.. he-he.
Na és itt következett a kalandos rész. Gyönyörü tájakra tévedtünk, ha valaki azt mondja, hogy olaszország nem jó hely, az hülye. Lehet, hogy az emberekkel és a mentalitással nem mindig értünk egyet, vagy nem toleráljuk, de a tájak, a környék az mindenért kárpotol. Egyszerüen gyönyörüek a hatalmas hegyek, a tengerpartok. Ilyen tájakon mentünk végig, és egyre feljebb, még át nem léptünk franciaországba, ahol egyből egy siparadicsomba botlottunk. Mi erre nem nagyon készültünk, polóban, volt aki rövidnadrágban csücsült a buszban. Felfele szép lassan jöttünk, de elöttünk volt egy hatalmas hegy, ahova természetesen egy szerpentin vezetett fel. Mivel köztudott, hogy Jojo gyomra nem éppen egy páncélszekrény, tehát elég könnyen kijönnek a dolgok, itt már sejtettem hogy baj lesz. A következmény az volt, hogy Jojo kitalálta, hogy a nyitott ablak jót tesz neki, mert különben nagy baj lesz. A huzat meg természetesen az egész rám jött.
A hegy tetejéig semmi gondunk nem volt komolyabb. Majd elindultunk lefele, elég temposan, mert késésben voltunk. Erre ketten is feladták. Steffen és Jojo teljesen kikészült, falfehérek lettek és közel voltak a hányáshoz. Nem is értem, ezek nem körhintáztak kiskorukban? Meg kellett állnunk, és itt vettük észre hogy nagyon jól tettük, mert a lefele uton a sok fékezéstől és a nagy súlytól az autóban a fékpofák izzani kezdtek, égett éppen le minden a fékbetétről, tehát füstölt a kerék. Egy kis havat dobtunk a tárcsákra, ami azonnal elforrt, tehát úgy gondoltuk, hogy lehet, hogy jobb ha egy kicsit várunk. Addigra a többiek is meggyógyultak, mi megcsocsáltuk a maradék epret. A kaját ilyenkor a legjobb elővenni amikor a zenekar nagy százaléka rosszul van, mert nem kér senki. Turnéjótanács!
Inenntől viszonylag gyorsan és gond nélkül megérkeztünk marseillbe, a klubbot viszont még gps-el is elég nehezen löttük be, olyan kis utcákon kanyarodtunk ahol kb 30%-os emelkedők vannak, és a busz elég nehezen fér el a két oldalon parkoló autoktól. Elég vicces volt ahol egy illyen utca végén lámpa volt. Na indulj el kézifékesen egy agyonpakolt kisbusszal egy ilyen emelkedőről. Felix megoldotta, nagyon jól vezet az a srác. Szóval megtaláltuk a klubot, egy egy helyiséges kis kávézó egy inkább sétálóutcában a pub negyedben, nagyon hangulatos és kicsi. Gyorsan bepkaoltunk, madj ekkor megérkezett a szervező, aki egy nagy darab skinhead srác volt. Fura volt, hogy kb mindenkit ismert, akárki jött az utcán az vagy köszönt neki, vagy oda is rohant kezet fogni puszilkodni. Ezt később kérdeztem meg hogy, miért? Majd rámnézett nevetve, és azt mondta, hogy mit gondolsz, én egy arab vagyok Marseillbe, hogy ne ismernék mindenkit. És akkor leesett, hogy itt is egy olyan hely van a világon, ahol nem számit az, hogy ki francia, afrikai, arab, zsidó, vagy bármely nemzetiségű, vagy börszinü, itt együtt tudnak élni az emberek, és össze is tartanak. Az utcán a francia fehér srácok tolták a beatboxot, amire afrikai srácok rappeltek rá. Nagyon jó volt, olyan mint a filmekben. Közbe befutott az előzenekar is, szemtelenül fiatal francia srácok, nagyon nagyon jó zenészek voltak. Megkaptuk a kajánkat a többiek csirkét meg sajtokat meg kenyeret, mi meg Kimmellel (aki vega lett, hehe) elmentünk egy dönereshez falafelt enni. Hát én most követelném, hogy az összes magyar gyros-os zárjon be, fogalmuk sincs semmiről. Ez a falafel hihetetlen finom volt, a szervezőtől megtudtuk, hogy a fehér szósz a lényeg, mert sperma van benne. Majd persze röhögtünk, hogy ez magyarországon is elterjedt, a srác mondta, hogy x országban volt, és mind az x országban elterjedt ez a pletyka.
Az első zenekar kezdett, közben duzzadtak az emberek. Ök leginkább alternativ zenei vonalon mozogtak. Jól zenéltek nagyon, az énekes srác teljesen beteg volt. Elég sok emberke mozgott már rájuk is, sejtettük, hogy nem lesz olyan rossz koncert. Majd kezdtünk mi, már az első számnál hatalmas örület és táncikálás, sokkal jobban szeretünk, ilyen kis helyen lenni, kicsi szinpadon, mint nagyon, nagy helyen, sokkal családibb és közvetlenebb az egész. Az egész koncert alatt, hatalmas hangulat. Visszataps, még számok. Nagy élmény volt. A koncert után pacsizás, mindenki gratulál, nagyon barátságos, sok röhögés az emberekkel, de sajnos kell továbbindulnunk még az éjszaka németországba, mert Felixnek oda kell érnie egy hiphop bulira amit ö szervez. Igy gyorsan bepakolás, elbucsuzás az uj pajtiktol, csinálunk néhány fotót együtt még, aztán indulás olyan hajnali kettőkor, mert egy 12 órás busz út vár ránk..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Never shit the Grass · http://kapd.be 2009.04.10. 11:35:28
Netudki.