Frankfurtban nagyon korán kellett kelnünk, hogy rendben odaérjünk Berlinbe, ezért már reggel 6kor ébren voltunk, jött értünk a 30 éves öreg csajszi, majd átmentünk hozzá reggelizni. Hát elég furcsa körülmények voltak, tény ami tény, néhány lejárt dolog, csupa kosz minden. Mondjuk ha éhes vagy, az ilyen dolgok nem nagyon érdekelnek. A két német semmit nem evett inkább. Volt egy baromi aranyos kutya, azzal játszottunk egy picit. Majd indulás. Természetesen a buszban tovább alvás. Berlin egy olyan négy öt óra volt, de mivel a fuvósaink hivatalosak voltak a Tony Montanas nevű psycho-rockabilly zenekar studiózására egy kis vendégszereplésre, igy sietnünk kellett. Hamar is odaértünk a megbeszélt cimre, kb egy örmező szerü lepukkant lakótelepre. Hát igen, ez már nem nyugatnémetország, itt is nyomot hagytak az oroszok.

Egy pár telefon után ki is derült, hogy teljesen rossz helyen vagyunk, a studió még egy 30 kilóméter. Nagyon örültünk. Indulás tovább, majd viszonylag hamar megérkezés egy gyártelepre, ahol lent a pincében volt egy nagyon lepukkant próbaterem. Mármint kivülről. Belül olyan gitárcuccok, amikért életem végéig sporolhatnék, olyan fenderek, gibson gitárok amikre csak csorgattam a nyálam. Jojó el is kezde felfujni a részeket, a nagyon barátságos német srácoknak. Mi meg úgy döntöttünk, hogy kimegyünk lecsekkoljuk Stausburgot (vagy valami ilyen neve volt), szép kis csendes város egy hatalmas tóval ak közepén, a belváros teljesen olyan mint szentendre, csak a szentendrei baromarcok nélkül :-) Gyorsan bementünk az első dönereshez amit megláttunk és vettünk falafel szendvicseket. Német viszonylatban rémes volt!

Szépen rendben ebédeltünk a tó parton és megbeszéltük, hogy a hattyú egy gonosz állat, majd csörög a telefon, hogy indulnunk kell Berlinbe, Jojó meg Pityesz még studiózik, majd utánnunk jönnek. Felix értünk jött a busszal és indulás Berlinbe. Kb 40perces út volt. Megérkeztünk az egyik legdurvább helyre életembe. A berlini Köpi a világ egyik, ha talán nem a leghiresebb foglaltháza, tele nagyon nagyon durva fazonokkal. Elsőre egy lepusztult hatalmas háznak tünik, de ha eltünödik az ember, akkor láthatja, hogy itt az önmegvalósitás és a müvészet ölt formát. Minden apró ponton festmények, szobrok, alkotások. Fantasztikus, napokat el lehetne itt tölteni, úgy hogy csak nézed, hogy milyen alkotások vannak. Nekünk csak pár óránk volt rá. A ház elött egy nagy asztalre kipakolva vegan torták, kávé, szójatej, és egy persely. A bevándorloknak gyüjtenek, valamint egy a házban lakó kutyus mütétjére. Senki nem lop semmit, senki nem csomagol még egy szeletet az útra, és mindenki belead, gyüllik a pénz. Nagyon más világ ez.

Az emberek mind mind talpig feketébe, persze egy átlag ember számára a punk igénytelen saját hányásában fetrengő tapló, ám ezek a srácok tuti hogy sokkal többet töltenek a tükör előtt mint a plázacicák. Igényesen szakadtra megcsinálva a vadi új cuccok is, a haj pöpecre belőve.

Be kell gyorsan pakolni a koncertterembe, Valószinüleg ez valami szinházterem vagy bálterem, esetleg mozi lehetett a foglalás előtt, most nagyon szépen meg van csinálva az egész, nagy szinpad, viszonylag profi hangositás. Bepakolunk, gyorsan kirakjuk a disztrót is, hátha, és felfedezzük belülről is a Köpit. A legbetegebb dolog elöször, a WC. Nincs férfi és Női, itt egy van, nincs megkülönböztetés a nemek között. A piszoárba mondjuk nem tudom hogy pisil egy lány, ezt legközelebb tuti kilesem. A piszoár amúgy is egy bádogból eszkábált valami, tetszik. A másik dolog amin percekig gondolkodok hogy a klub bár része a WC-ből nyillik.. értitek? A wc-ből, bemész pisilni, és ott van balra a kocsma ajtaja. Gyorsan lehet újratölteni.

Közben elkezdjük a beállást, és várunk. Megjönnek a többiek is, disztrozunk, és figyelünk. Gyülnek az emberek. Egy anarchista kongresszus záróakkordja vagyunk mi, igy a világ minden részéről vannak punkok és squatterek. Persze mi pofázunk sokat ahogy szoktunk. Majd ránkszólnak. Éppen valami pornóról beszélünk. Azt itt nem lehet. A pornó nem politikailag korrekt. Kizsákmányolják a nőket. Rendben. Csendesebben beszélünk. Majd mikor a "kurva" szó hallattán is letolást kapunk, hogy milyenek vagyunk, betellik a pohár. Hangos "fuck what you can" ordibálásba kezdünk (bazd meg amit csak tudsz).. lehet nem térhetünk ide se vissza :-) Hát igen, nem igazán vagyunk politikailag korrektek. Nem is baj. 

Találkozunk egy régi barátunkkal a Nesze zenekar régi basserossával S. Ákos-sal, aki szereti a rendőrőket. Sztorizgatunk, beszélgetünk. Közben kész a kaja. Leves. Vizszinű átlátszó, valami úszik benne. Nem vagyok egy finnyás gyerek, megkostolom.. Nincs ize semmi, még vizize sem.. kifözték belőle!

Kezd az első zenekar, valami indie cucc.. egy gitár egy dob, én meg menekülök. Hálisten legalább hamar vége. A közönség közben 3-400 emberre duzzad, alig lehet mozogni.

Jön a következő, egy vegan politikai hip hop duó egy dj-vel kiegészülve. A nevükre nem emlékszem, a közönség megörül. Rájuk jött mindeki. Punk, crusty, hiphop arcok egymásba kapaszkodva örjöngenek. Németül van. És hiphop. Szenvedünk.

Majd jövünk mi, a terem kiürül és félünk, hogy alig lesz ember. De mire elkezdjük az első számot, már megint tele, és mindeki táncol bulizik. A szinpad is viszonylag jól szól, nincs panaszra ok. Végigjátszuk a müsort, visszataps. Még egy szám. Majd lemegyünk. Szokásos bandázás, görög szervezők megkeresnek. Majd kipakolás. Kimmel találkozik egy hatalmas patkánnyal, ami annyira lesokkolja, hogy még órákig a hatása alatt van. Mivel Steffen becsajozott és még a szállásadónk (Rolando Random bassgitárosa, egy 50 év körüli skinhead) is velünk jön, igy 11 ember zsufolodik be a kisbuszba. Izgalmas. Szurkolunk, hogy rendör ne jöjjön. Steffen csaja egyébként baromi idegesitő, igazi hápogos idióta hangja van, és fogával nyitotta ki a sört. Igazi hölgy.

A szállás egy lepukkant régi orosz katonai ház lehet. Természetesen lift nincs, és irány a legfelső emelet. A fele rész a lakásba, a fele a tetőtéri buli részbe megy. Mivel én még beteg voltam, ezért kértem, hogy hadd aludjak melegben és ágyikóban aznap. Természetesen egy rendes zenekarban zenélek, igy aludhattam a tetőtérben fagyoskodva egy matracon.

A lakás egyébként nagyon nagyon brutál volt, igazi 60-as évek, csak felhalmozták 40 évnyi koszt is. Tényleg minimál. A szovjetunios időkből megmaradt feliratok, térképek, mind ott a falakon, képzelhetitek, hogy hányszor volt akkor kifestve. A fürdőszobán hökölök meg a legjobban. középen kád, emelvényen a wc, semmi berendezés, persze papirt sem találok. Nem öszinte ilyenkor a mosolyom.

Nem igazán értem, hogy hogy lehet igy élni, főleg berlin közepén, de hallgatva a házigazdánkat rájövök, hogy neki egyáltalán nem ez a fontos. Ott a lakása ami lehet hogy régies, lepukkant, és minimál, de a tetőtérben ott van egy akár konccertteremként is üzemelő kis dühöngő csocsóval, billiárddal, fliperrekkel, melette a saját kis tetoválószalonja, igy igazából mindene megvan ami kellhet.

Elég hamar elaludtunk, sok volt arra a napra. És kivételesen Kimmel nem is horkolt! Annyira..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.